Mikor egy fiatalabb, serdülő korabeli szinte még gyerek keres meg engem személyi edzéssel kapcsolatban, minden alkalommal meglepődőm azon, hogy már ennyi idősen is érdekli a sport.

Szomorúnak találom, hogy a sulikban nemhogy meghoznák a gyerekek kedvét a testmozgásra, de azokkal a tesztekkel, amikre nincsenek felkészítve fizikailag, még el is veszik.

Emlékszem, általánosban de még gimi 1-2 első évében sem szerettem a tesit a feladatok és a tesztek miatt.
 Az egyik legfontosabb dolog fiatal korban elkezdeni a sportot, megalapozni egy vázat, ami erős és masszív, ellenáll olykor a külső hatásoknak. Ezt a vázat a legmegfelelőbb gyerekkorban megalapozni.

Szerencsére én már 6 éves korom óta rendszeresen sportolok, így a túl,-és alul működő izmaim, miután kis mértékben vannak jelen ezért nem alakult ki semmiféle deformitás. Megfelelő mozgással sokkal kevesebb lenne a gyerekek körében a deformitások megléte (gerincferdülés, lúdtalp, serdüléses diszharmónia..stb..)

Egy fiatalabb vendégnél mindig a legalapabb dolgoktól kezdünk (testtartás javítás, agy,-idegizom kapcsolat kialakítás, testtudat élesítése), majd kizárólag ezután kezdünk el súlyokkal dolgozni és akkor sem erőltetem a gerincet terhelő irányokat, mint pl.: guggolás rúddal a nyakban.

Ennek is megvan az ideje, mint a húzódzkodás beillesztésének. Azért ezt a 2 gyakit emeltem ki, mert sokan optikailag tervezik meg az edzést, mégha az teljesen szabálytalan, sőt egészségtelen is. Meg kell tanulniuk, mi az a széles hátizom, melyik a gluteus, hol van, mi a feladata, csak ezt követően tudják ténylegesen használni.

Egy szó, mint száz, a gyerekek a legértékesebb kis kincsek, akiknek a legaprólékosabb tanítás kell és ezzel együtt sikerélmény.